Gyermekvédelem a mindennapokban

Az írás a Taní-tani című folyóirat 2005/2006-os tanév 4. számában jelent meg (itt elérhető). Az iromány egy rövid bevezetés után az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács (OGYIT) Titkárságának a „fiatalkori bűnözés és erkölcsi züllés néhány égető kérdéséről” szóló határozati javaslatának indoklását adja közre. Érdekes egy olvasmány, az biztos.

Egyébként az OGYIT 1957-ben jött létre az akkori kormány 62/1957. IX. 24. számú rendeletével, és mindösszesen 4 évet élt meg. A fent említett határozati javaslat 1958. február 20-án kelt, vagyis valóban bele vetették magukat a munkába az illetékesek.

Az indoklás 5 fő pontból áll:

1. általános helyzetkép és a hatóságok tevékenysége,
2. az erkölcsileg züllött fiatalkorúak ügyének rendezése,
3. a javító- nevelő intézetek nevelőmunkája,
4. a fiatalkorú elítéltek börtöne,
5. az utógondozás.

Én most lehetőleg csak az első két ponttal foglalkozok, kiemelve benne azokat a párhuzamokat, amik ma, 50 év múltán is megállják a helyüket.

Lássuk:

Általános helyzetkép és a hatóságok tevékenysége:

A büntetőszervek (rendőrség, ügyészség, bíróság) szakembereinek egybehangzó véleménye szerint a fiatalkori bűnözés szempontjából a helyzet évről évre súlyosbodik. Általában emelkedik a felnőtt elítéltekhez viszonyított számarányuk, s ami különösen figyelmeztető, emelkedik a fiatalkorúak részesedés az erőszakos bűncselekményekben - bár nem csökkent az erőszakos bűncselekményt elkövető felnőttek száma - (pl.: rablásnál, 15,6%, 1952-ben 17, 4%, 1955-ben 20,1%), a nemi erkölcs elleni bűncselekményekben (pl.: 1938-ban 10,9%, 1951-ben 0.9%, 1955-ben 14,4%)  és a bandákban elkövetett bűncselekmények. Növekszik a többszörösen elítélt (visszaeső) fiatalkorúak száma.

 (...)

Jellemző tendencia, hogy a bűnözés az egyre fiatalabb korosztály felé tolódik el. Az 1957-ben megvádolt fiatalkorúak kb. a fele 16 éven aluli. (Egyébként ebben az időben a 200 Ft-ot meg nem haladó kárértékben elkövetett cselekményeknél sem szabálysértési, sem bűntető eljárásra nem került sor.)

(...)

A fiatalkori bűnözés súlyosbodása mellett növekszik az erkölcsileg súlyosan veszélyeztetett (jórész csavargó és prostituált) fiatalok száma is. (...) Mind a gyermekvédelmi osztály, mind a Kun utcai kórház nyilvántartása szerint a prostitúció (és a nemi betegségek is) egyre inkább a serdülő korúakból szedi áldozatait: növekszik a 14-15 éves leányok száma, s a kórház ápoltjai között nem ritkán 13 éves leányok is szerepelnek.

(...)

A gyámügyi előadók létszáma évek során feladataik növekedése ellenére - egyre csökkent, munkakörülmények egyre mostohábbak. (...) A rendkívüli forgalom folytán a fővárosban pl. minden munkanapon ügyfélfogadást tartanak. Ilyen körülmények között a gyámügyi hatóság képtelen megbirkózni az eleve gyors intézkedéseket követelő gyámügyi tennivalónak.

(...)

A budapesti Rendőr-főkapitányság gyermekvédelmi osztálya személyi létszámát több ízben is indokolatlanul csökkentették. Az intézmény működésének minimális tárgyi feltételei nincsenek biztosítva, pl. hely hiányában az odakerül fiatalkorúak legegyszerűbb elkülönítését sem tudják biztosítani: közös, szűk cellában vannak összezsúfolva a tapasztalt bűnözők az elhagyott, gondozásra szoruló fiatalokkal. (...) Létszám és minimális felszerelés hiányában a vizsgálat időpontjában gyakorlatilag 1 fő végezte a felderítő munkát, a nyomozócsoportnak még egy fényképezőgép sem jut, a nem bűnöző fiatalkorúakat is robomobillal szállítják, csak tettenérés/feljelentés/ esetén nyomoznak, s a fővárosi kisiskolás gyermekeket veszélyeztető homoszexuális elemek elleni eredményes eljárást sem tudják biztosítani. (...)

A gyermekvédelmi osztály munkaterhének nagy részét - helytelen gyakorlat és részben túlzott felelősségérzet folytán - a gyámhatóság helyett végzett szociális gondozó munka teszi ki. Ezt a tevékenységet - biztosítva a gyámhatósági munka megfelelő feltételeit - sürgősen át kell hárítani az illetékes gyámügyi szervre. A gyermekvédelmi osztály tevékenységét határozottan a felderítésre és nyomozásra kell összpontosítani.

 (...)

Jelentőségéhez mérten elhanyagolt helyzetben van a fiatalkorú ügyészi és bírói apparátus. Az utóbbi évek során csökkent a létszám, s a nagyfokú fluktuáció folytán - kevés kivételtől eltekintve - gyengült rátermettségük, speciális gyakorlatot kívánó munkakört ellátók szakmai és politikai színvonala.

Mind a rendőrség, ügyészség, bíróság gyakorlati munkáját, mind a tudományos kutató és feldolgozó munkát nagyon hátráltatja, hogy a bűncselekményt elkövetett fiatalkorúakkal szemben alkalmazott hatósági intézkedésekről nem vezetnek megfelelő nyilvántartást.

A bűnügyi nyilvántartás jelenlegi szabályozása értelmében csak azokat a fiatalkorúakat veszi nyilvántartásba az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi nyilvántartó osztálya, akiket a bíróságok jogerősen börtönbüntetésre, javító-nevelő munkára vagy pénzbüntetésre ítéltek el.

Azokról a fiatalkorúakról viszont, akikkel szemben a bíróságok javító-nevelést, próbára bocsátást, bírói megrovást stb. alkalmaztak, ez idő szerint nincs országos bűnügyi nyilvántartás. Ez azt jelenti, hogy a fiatalkorú elítélteknek – 1956-ban – 53,8%-a, 1957-ben 50,1%-a kiesett az országos nyilvántartásból. Ugyancsak nincs megszervezve azon fiatalkorúak nyilvántartása, akiknek ügyeiben a rendőrség, illetőleg ügyészség a nyomozást valamilyen jogcímen megszüntette. Az utóbbiak száma is jelentős, mert 1956-ban 3155, 1957-ben 2495 fiatalkorú gyanúsítottal szemben szüntették meg a büntetőeljárást a nyomozás szakában.

A bírósági statisztikából kitűnik, hogy 1956-ban a fiatalkorú elítéltek 10,4, 1957-ben 7,3%-a volt visszaeső, vagy olyan, akivel szemben a bíróság már korábban büntetést szabott ki.

Az erkölcsileg súlyosan züllött fiatalkorúakkal kapcsolatos probléma:

Az állami gondozásba vétel jogszabályi lehetőségét kivéve (a kevés férőhely miatt e lehetőség nagyon korlátozott) nincsen olyan törvényi rendelkezésünk, amely az erkölcsileg súlyosan lezüllött fiatalkorúakkal szemben célravezető intézkedésre jogosítaná a hatóságokat. Az ilyen – legtöbbször lumpenkörnyezetből, szétbomlott családból kikerült vagy valamely súlyos indokból már állami gondozásban lévő csavargó fiatalok száma többszörösét teszi ki a bűncselekmény miatt eljárás alá vont fiataloknak.

Ennek az ifjúsági rétegnek a sorsa pedig – egyébről nem is beszélve – számunkra fontosabb a bűnözőknél is, éppen mert jelentős számban ők képezik a fiatalkori és részben a felnőttkori bűnözés szomorú és szerencsétlen tartalékhadseregét. Véleményünk szerint a hatóságok preventív tevékenységének főleg erre a rétegre kell irányulnia.

(...)

Az erkölcsileg züllött és jelentős számban bűnözővé váló fiatalkorúak gondja nem új, évek óta megoldást sürget. (...) Az intézkedés (gyámügyi előadó, pedagógus szakszervezet, KISZ megbízottakból álló bizottság általi zárt intézménybe való utalás - a szerk.) bevezetése óta eltelt félév óta a bizottságok országosan összesen mintegy 220 fiatalkorút utaltak javító-nevelő intézetbe. (A bírósági eljárás során 1957-ben javító-nevelésre utaltak száma 285.)

Ellenőriztük ennek az intézkedésnek gyakorlati lebonyolítását. Tapasztalataink alapján ezt az eljárást nem csupán hatályos törvényeinkkel ellenkező, formailag teljesen törvénytelen volta miatt helytelennek, s nemcsak jogászi, hanem pedagógiai szempontból is károsnak tartjuk. (...)Ezzel párhuzamosan ugyanakkor – érthetően – feltűnően megcsappant a fiatalkorúak bírósága elé terjesztett büntetőügyek száma. Az egyes gyermekvédelmi és ifjúsági otthonok – mert hiányzik a fogyatékos, nehezen nevelhető állami gondozottak speciális intézete – gyakran felhasználják e bizottsági eljárást arra, hogy az ilyen nehezen nevelhető állami gondozottjaikat „büntetésből” javítóintézetbe utaltassák. (...) Ezzel párhuzamosan szükség lenne zártabb jellegű speciális nevelő intézetet létesíteni a normál állami gondozott intézetek növendékei közt elég nagy számmal található úgynevezett nehezen nevelhető (kisebb-nagyobb fokú értelmi vagy érzelmi fogyatékos) gyerekek részére, akikkel szemben az általános pedagógiai módszerek sikertelennek bizonyulnak. Ehhez csupán azt jegyezzük meg, hogy az ilyen speciális otthon berendezésénél nem a zárt „büntető” jellegnek, hanem – a dolog természeténél fogva – a nevelők speciális, színvonalasabb kiválogatásának és a fejlettebb sajátságos pedagógiai és gyógyító módszereknek kellene elsősorban kidomborodniok.

***

Azért manapság a kép nem teljesen ez. Azóta szerencsére lett egy gyermekvédelmi törvényünk, amiben vannak jó és rossz dolgok egyaránt. Az egyik előnye, hogy kialakult a szolgáltatási oldal, és nem csak hatósági ügyként kezeljük ma gyermekvédelmet. A jegyzői gyámhatóságnál az ügyintézők leterheltsége továbbra is fennáll, hiszen kapcsolt munkakörben mindenféle más igazgatásügyi feladatot is ellátnak. Bár a kiskorúak ügye minden esetben elsőbbséget élvez.

A bűncselekményt elkövetett gyermekek aránya azonban manapság is hasonló képet mutat. 2007-ben a kiskorúak az összes bűncselekmény 13-14 %-át valósították meg, ami nagyon magas számnak mondható. A korabeli jelentés és taglalja, hogy a bűncselekmény elkövetőinek életkora egyre alacsonyabbra tehető. A helyzet annyit változott, hogy a legfiatalabb korosztály, vagyis a 14 éven aluliak több bűncselekményt követnek el a 14-18 éves korosztályhoz képest. A bűncselekmények típusai sem változtak. A vagyoni elleni bűncselekmények továbbra is kiemelkedőnek bizonyulnak, mely az összes bűncselekmény közel 80 %-át teszi ki. Ezen belül is első helyen szerepel a lopás, rablás, rongálás. A személy elleni bűncselekmények között a dobogó legfelső fokán a testi sértés áll. A statisztikákból kiderül, hogy a kiskorúak gyakrabban követnek el erőszakos bűncselekményt, mint a felnőttek,  ha az arányokat összehasonlítjuk (felnőttek 0,04- 0,06%, gyermekek 2 5 körül).

Az erkölcsileg súlyosan veszélyeztetett gyermekek száma manapság is nagyon magas. A prostitúció, züllés és csavargás napjainkban is hatalmas probléma, nem is beszélve a nagyon-nagyon korai gyermekvállalásról.

A speciális intézmények, lakásotthonok kialakítása és fenntartása továbbra sem nagyon megy az államnak, civil szervezeteknek. A speciális problémával küszködő gyermekek ugyanúgy „sima” lakásotthonban vannak elhelyezve, ahol sem a pedagógiai eszközök, sem a megfelelő nevelő nem állnak rendelkezésre.

A bíróság és ügyészség munkája azért szerencsére sokat javult, ehhez nem is nagyon fűznék hozzá semmit. Talán annyit mégis, hogy a bíróságoknál nem nagyon található továbbra sem megfelelő adat, mely a kiskorúakkal és büntetésükkel lenne kapcsolatos. Az ügyészségnél már inkább, azonban az interneten nem találtam adatokat.

A rendőrségi statisztikai adatok között itt lehet böngészni.