Egy kis recenzió.
Váradi Balázs: Csak semmi politika! című írása a Magyar Narancs XXI. évfolyamának 19. számában (2009. május 7.) az egotrip rovatban jelent meg, amelyben szépen megmutatta, hogy semmit sem ért a gyermekvédelemhez.
Az írás a 2009 márciusában benyújtott, a gyermekvédelmi és egyes szociális tárgyú törvények módosításáról, vagyis 2 módosító paragrafusról szól. (Bár nem tudom mikor írta a publikációt, de az biztos, hogy 2009. május 11-én lezárták a vitát a törvényjavaslatról, és az a végső szavazásra vár.)
A két érintett paragrafus arról szól, hogy - ha elfogadják - a jegyző kérésére a gyermekjóléti szolgálat családgondozója (és nem gyermekvédelmi szolgálat, ahogyan a féltudású szerző írja) a jegyző kérésére elkészíti a családi pótlék természetbeni formában történő nyújtásához kapcsolódó pénzfelhasználási tervet, ez előtt a gyámhatóság pediglen javaslatot kér a családi pótlék természetbeni formában történő nyújtására. (Javaslat à pénzfelhasználási terv.)
Meg kell említenem, hogy a szerző már az ötödik mondatában lecigánygyerekezi (purdé) az összes érintett gyermeket, és még megpróbált vicceskedve valami politikai vonalat is ráhúzni a kezdeményezésre. De erre még visszatérek.
A publicista szerint, a természetbeni juttatás az azt jeleni, hogy a szociális gondozó (kicsit keveri a szociális szférát a gyermekvédelemmel, de sebaj) pl. parizert visz a vegetáriánusnak, valamint tejet a laktózérzékeny gyereknek. Aztán még olyant is ír V. B., hogy az élelmiszereket majd drágább boltokban fogja levásárolni az érintett, meg hogy majd az élelmiszer utalvánnyal visszaélnek az emberek. Ebben mondjuk van valami. V. B. úgy gondolja, hogy a gyermekvédelmi munkatárs (én inkább maradok a családgondozó kifejezésnél) majd az összes munkaidejében a pótlékparizer-tranzakciókat fogja ellenőrizni és adminisztrálni. A hatodik pontban azt mondja, hogy a szülőknek megalázó lesz, ha a majd hivatal mondja meg nekik, hogy mi is jó a gyereknek.
Szerinte közgazdasági és gyermekvédelmi szakmai érv nem szól a javaslat mellett, politikai viszont igen.
Nos, kedves vicceskedő publicista, ezzel nagyon melléfogtál. Miért is? Mert ezek a jogszabálytervezetek igenis megjárták a szakmai utat, és nagyon sok észrevétel, kiegészítés, és érv született a javaslattal kapcsolatban. Éppen ezért is maradt benne az előterjesztett irományban.
Kezdem a parizer- és tejvásárlással, valamint annak ellenőrzésével. A szerző szerint a természetbeni ellátás abból áll, hogy élelmiszert vesz a gyereknek a családgondozó. Ki kell, hogy ábrándítsam. A javaslat lényege pontosan az, hogy a gyermek szükségleteit veszi alapul akkor, amikor azt mondja, hogy a családgondozó javaslatot készít a családi pótlék természetbeni formában nyújtásának, valamint ennek elérése érdekében pénzfelhasználási tervet készít. Itt én elsősorban a természetbeni ellátásokra támaszkodnék, amiolyan támogatás, amellyel a gyermeket alapvető szükségleteinek kielégítésében az állam (önkormányzat) anyagi javak biztosításával, szolgáltatások kifizetésével és nyújtásával segíti. Vagyis sehol sem jelenik meg az, hogy parizert vesz a családgondozó az ellátásban részesülőnek.
A jegyzői gyámhatóság pedig határozatba foglalva kötelezővé teszi a juttatás ilyen vagy olyan formájú felhasználását.
Megemlítem, hogy a jogszabály eddig is lehetőséget adott, hogy különböző intézmények és hatóságok kezdeményezzék más támogatásokat (gyermekvédelmi támogatás) természetbeni juttatását, de kétlem, hogy ezt a szerző tudná. Az önkormányzat képviselő-testületének (szociális bizottságnak) szintén van lehetősége támogatások természetben történő nyújtására.
Ebben az esetben a családi pótlék került terítékre, aminek felhasználásában ki más lenne autentikusabb személy, mint az a családgondozó, aki rendszeresen tartja a családdal a kapcsolatot. Ők látják, hogy mi a gond a családban. Más szavakkal. A gyermek nevelésére kapott pénz minden másra történő elköltése a családban történő diszfunkciókat is jelentheti. Nem feltétlen azt, hogy szándékosan elkölti a szülő a pénzt. Itt két különböző dolog van. Az egyik a szándékos veszélyeztetés, vétség, amikor a szülő tudatosan másra költi el a pénzt. A másik pedig valamilyen diszfunkció a családban, az életvitelben, hiszen sosem tanulta meg a gyám, hogy hogyan is kell beosztani egy hónapra a pénzt.
A második bekezdésben említett politikai vonulat. A publicista szerint a kisebbségi kormány szándékosan olyan javaslatot nyújtott be, amit majd az ellenzék is támogatni fog, mert a Parlamenti patkókban polgármesterek is ülnek, és majd ezáltal új hatalomra tesznek szert a polgárok felett. Elnézést kérek, de ekkora baromságot régen hallottam már. Egy államigazgatási ügybe semmi, de semmi beleszólása nincsen a polgármesternek, itt az adott feltételek mellett a jegyző dönt a gyermekjóléti szolgálat javaslata alapján. (A szerző még ír pár sort a cigányellenességről meg a Jobbikról, de az egész zagyvaság, és amúgy sem szeretnék itt politikai vitát folytatni.) Ja, igen. A javaslat részletes vitára bocsátását 200 igennel, 157 nemmel, és 1 tartózkodással elfogadta az Országgyűlés. Vajon kik szavaztak nemmel, kedves V.B.?
Egyébként véleményem szerint mindenképpen jó a kezdeményezés ami a javaslatban van, hiszen a családi pótlék a gyerek szükségleteinek kielégítésért van, és nem azért, hogy azt a szülő önző módon saját magára használja fel. És nem kétlem, hogy plusz feladatot fog róni a gyermekjóléti szolgálat családgondozóira.
Váradi Balázst pedig ezúton kérem, hogy soha többet ne írjon a gyermekvédelemről, főleg akkor, ha fogalma sincsen az egészről.
Utolsó kommentek