Mire elég egy főállású családgondozó 40 órája? És mire elég a munkaideje, ha a gyermekjóléti szolgáltatás feladatait 20 órába, esetleg heti 10 órában látja el?
A Gyermekvédelmi törvényben kötelezően ellátandó feladatként jelenik meg a gyermekjóléti szolgálatok biztosítása. Ennek több formája lehet. Lehet önállóan foglalkoztatott családgondozó által, ellátási szerződés útján, esetlegesen (és sajnos ez dívik manapság, de erről majd későbbiekben írok majd) társulás által.
A 15/1998. NM. Rendelet I. számú melléklete adja meg a keretet, hogy adott településen mennyi órában kellene foglalkoztatni egy családgondozót. A jogalkotót terheli a felelősség, hogy a kezdetek óta a jogszabályban létszám irányszám van megadva, szemben a szociális szférában használt kötelezően alkalmazandó előírásokkal. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező érvényű a mellékletben foglalt óraszám elérése, az csupán ideális lenne. (Bár szívem szerint én ezt is átalakítanám.) Egy főállású családgondozót abban az esetben kell(ene) foglalkoztatni amennyiben
- a gyermekjóléti szolgáltatási körzet 700 fő gyermeket fed le, vagy
- egyidejűleg gondozás alatt álló 45 gyermek vagy 25 család.
Nézzük, hogy mi is a feladata egy családgondozónak.
A gyermekjóléti szolgáltatást három speciális tevékenységgel lehet meghatározni:
· ellátások teljesítése (gondozás, családgondozás),
· ellátások közvetítése (szolgáltatás),
· szervező tevékenység (szervezés, együttműködés),
A gyermekkel és családjával végzett szociális munka a családgondozás. Ez a második és harmadik prevenciós szintbe tartozik.
A szolgáltatások közvetítésével a gyermekjóléti szolgálat a gyermek, család számára elősegíti valamilyen - általa nem biztosított - szolgáltatáshoz való hozzájutást.
A szervezés feladatain belül gondoskodik szabadidős programok szervezéséről, a gyermekvédelmi feladatokat ellátó személyek és intézmények közti együttműködésének elősegítéséről, helyettes szülői hálózat működtetéséről, vagy szervezéséről, esetleg helyettes szülők foglalkoztatásáról.
Ezen túl elláthat további speciális feladatokat is, mint az utcai és lakótelepi szociális munka, kapcsolattartási ügyelet, kórházi szociális munka, készenléti ügyelet, ifjúsági lelkisegély-vonal működtetése.
Ezek a tevékenységi körök meghatározzák a gyermekjóléti szolgálatokra vonatkozó feladatokat. A legtöbb esetben ezek a tevékenységi körök összekapcsolódva, egymást kiegészítve határozzák meg a tevékenységeket.
A gyermekvédelmi törvény nyolc feladatot határozott meg a gyermekjóléti szolgáltatásnak:
· a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése (elsődleges prevenció),
· a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése (másodlagos prevenció),
· a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése (harmadlagos prevenció),
· javaslattétel gyermekvédelmi gondoskodás alkalmazására,
· védelembe vételhez kapcsolódó szolgáltatási feladatok,
· családból visszakerült gyermek visszahelyezésének elősegítése, illetve utógondozása,
· helyettes szülői hálózat szervezése,
· örökbefogadással kapcsolatos feladatok.
A gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése alapvetően a szolgáltatási tevékenységben nyilvánul meg. A gyermekjóléti szolgálat családgondozója tájékoztatást nyújt, jogokról, támogatásokról és ellátásokról, mely elősegíti a gyermek testi, lelki, egészségének családon belüli biztosítását, valamint segítséget nyújt kérelmének benyújtásához, továbbá segíti ezen ügyek intézését. Elengedhetetlen, hogy az ügyek intézésben, támogatások, ellátások megállapításának kezdeményezésében történő segítés során a családgondozó jól együtt tudjon működni a hatóságokkal, intézményekkel. Szervezési, együttműködési kötelezettségét is mutatja, hogy amennyiben nem szolgáltat pszichológiai, mentális, nevelési, egészségügyi tanácsadást, akkor kötelessége egy más intézmény által nyújtott szolgáltatás közvetítése, annak igénybevételének segítése. Ugyanez vonatkozik a szociális válsághelyzetben lévő várandós anya segítésére is, egyúttal személyes segítő kapcsolat révén segít a probléma rendezésében (családsegítés).
A szolgáltatás, gondozás, szervezés tevékenységi körök egybeolvadását jól példázza, hogy a szolgáltatás segíti a gyermek, illetve a családját az átmeneti gondozáshoz való jutásban. Ilyenkor a családgondozó együttműködik az átmeneti elhelyezést nyújtó szolgáltatóval, egyúttal segítséget nyújt a gyermeknek, illetve családjának az átmeneti gondozást szükségessé tevő okok megszüntetésében.
A szervezési és együttműködési tevékenységek kapcsolata a szabadidős programok szervezésénél figyelhető meg. Feladata olyan programok szervezése, mely a nevelési problémák kezelésére, enyhítésére vonatkoznak, illetve olyan programok szervezése, mely a szülőkre nem hárít nagy költséget. A településen lévő közoktatási intézmények, ifjúsággal foglalkozó szervezetek, kulturális intézmények, és társadalmi szervezetek figyelmét felhívja, hogy szervezzenek ilyen célokra programokat. A programokról, valamint az ezeket nyújtó intézményekről nyilvántartást vezet.
A gyámhatóság kérésre környezettanulmányt készít a gyermekvédelmi nyilvántartásban szereplő megfelelő adatlapokon.
A gyermek veszélyeztetettségének megelőzése
A szervezés és együttműködés keretén belül a gyermekjóléti szolgáltatás észlelő- és jelző rendszert működtet, mely lehetővé teszi a veszélyeztető okok feltárását. A feladat ellátása érdekében szervezi és összehangolja az észlelő- és jelzőrendszer tagjainak munkáját. A résztvevő szervezeteket a gyermekvédelmi törvény határozza meg. A jelzőrendszer tagjai a következő szervezetek:
· védőnői szolgálat, háziorvos, házi gyermekorvos,
· családsegítő szolgálat, családsegítő központ
· közoktatási intézmények, nevelési tanácsadó,
· rendőrség,
· ügyészség,
· bíróság,
· pártfogó felügyelői szolgálat,
· áldozatsegítési és kárenyhítési feladatokat ellátó szervezetek,
· menekülteket befogadó állomás, menekültek átmeneti szállása,
· társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok.
A fent említett szervezetek, hatóságok kötelesek egymással együttműködni, kötelesek egymást tájékoztatni a veszélyeztetettséget kiváltó okok megelőzése, kezelése érdekében.
A családgondozó felhívja a figyelmet a jelzőrendszer tagjainak a jelzési kötelezettségére, mely jelzésnek írásban kell megtörténnie.
A szervezési, és szolgáltatási feladatának ellátása érdekében tájékoztatja a településen élő lakosságot a szolgáltatásról, a szolgáltatás által elérhető ellátásoktól, támogatásokról.
A szervezési és gondozási feladatokat a jelzések fogadása, valamint az arra vonatkozó intézkedése jeleníti meg. A jelzést követően a családgondozónak kötelessége a gyermeket, illetve a családot meglátogatni, és a jelzett problémát feltárni. Amennyiben a gyermeket gondozásba veszi és szükséges, akkor esetmegbeszélést tart a gyermekkel foglalkozó, a problémát érintő szakemberekkel közösen.
Évente hat alkalommal köteles szakmaközi megbeszélést tartania a jelzőrendszer tagjaival, egy előre meghatározott témakörben.
A veszélyeztetettség megelőzése érdekében szabadidős programokat szervez a gyermekjóléti szolgálat, továbbá tájékoztatja a gyermeket, családot az őket érintő jogokról, ellátásról, támogatásokról, szolgáltatásokról.
A szülők segítése ellátások, szolgáltatások útján.
A gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése
A gyermek veszélyeztetettségének megszüntetésének középpontjában a gondozás, a családgondozás áll. A családgondozást tervezett módon, határidők megállapításával kell teljesíteni.
A családgondozás szerves részét képezi a különböző szolgáltatások nyújtása, közvetítése. A gyermeket veszélyeztető okokat a családgondozó nem képes egyedül megszüntetni. Minden esetben érdemes bevonni olyan szervezeteket, melyek segítséget tudnak adni a veszélyeztetettség megszüntetéséhez. Ehhez elengedhetetlen, hogy a családgondozó ismerje az együttműködésre képes, és alkalmas szervezeteket, intézményeket. A veszélyeztetettség megszűnését célzó ellátásokat szintén ismernie kell a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának, melyet a gondozási tervébe szervesen bele kell építenie.
Amennyiben a veszélyeztetettség nem szüntethető meg az önként igénybe vett alapellátásokkal, akkor a családgondozó javaslatot tehet egyéb, a gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó hatósági intézkedés megtételére.
Javaslattétel gyermekvédelmi gondoskodás alkalmazására
A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartózó hatósági intézkedések közül a gyermekjóléti szolgálat javaslatot tehet a gyermek védelembe vételére, ideiglenes hatályú elhelyezésére, vagy nevelésbe vételére. Mind a három hatósági intézkedés során van gondozási feladata a gyermekjóléti szolgálatnak.
A családból visszakerült gyermek visszahelyezésének elősegítése, illetve utógondozása:
Az átmeneti, vagy tartós nevelés megszűnése után a gyámhivatal legalább egy év időtartamra elrendeli a gyermek utógondozását, melynek célja, hogy elősegítse a gyermek családi környezetébe való visszailleszkedését. A gyermek utógondozását a lakóhelye szerinti gyermekjóléti szolgálat látja el.
Örökbefogadással kapcsolatos feladatok:
Az átmeneti nevelésbe vett gyermek örökbe fogadhatóvá nyilvánítására irányuló eljárás során a gyermekjóléti szolgálat a gyámhivatal megkeresésére környezettanulmányt készít a gyermek szüleinél; véleményt ad arról, hogy az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás a gyermek érdekét szolgálja-e. A gyermekjóléti szolgálat környezettanulmányt készít az örökbe fogadni szándékozó személy családi és lakáskörülményeiről, az örökbefogadás előtti eljárásban a szakszolgálat, az örökbefogadás iránti kérelem elbírálása előtt a gyámhivatal megkeresésére.
Mindezeket kellene egy önálló családgondozónak napi 8 órában elvégeznie, úgy, hogy közben ott van minden esetgazda álma, a „macis lapok”, ami már önmagában több óra munkát jelent egy-egy gyermek esetében.
Ennyi feladat mellett a család, gyermek gondozása lenne az első? Vagy az elsődleges prevenciók alkalmazása, mint például a szabadidős tevékenységek szervezése, tanácsadás? Mit tud ebből megvalósítani egy olyan személy, aki heti 10 órában dolgozik a településen, és abból 5 órát terepmunkával tölt? És mit tud megvalósítani egy olyan személy, akinek még a végzettsége sem vág a gyermekvédelem profiljába?
Szerintem az égvilágon semmit sem. Vagyis a felszínt tudja kapargatni, a családokkal tudja a kapcsolatot tartani, még a gondozási tervet is meg tudja valósítani, de én nem nagyon látom, hogy a többi feladattal el tudna bánni a családgondozó.
És ezért még csak nem is a családgondozó a felelős, de még az önkormányzatokat sem annyira, hiszen nekik sem áll rendelkezésre több anyagi forrás, hogy esetleg több családgondozót, vagy akár egy asszisztens foglalkoztasson. Ezért a jogalkotót és az államot terheli a felelősség, hiszen olyan jogszabályt alkottak (és tettek mögé egyre csökkenő támogatásokat), ami alól az önkormányzatok simán kibújnak. Kipipálják az ellátandó feladatot, és így nem fogja őket senki sem zaklatni, hogy tegyenek eleget a jogszabályi kötelezettségének. És ugyanez igaz a szociális ellátásokra, hiába próbálnának meg mind többet tenni a lakosokért a helyhatóságok.
Ez a valóság ma, mindent költségvetési szempontból néznek, és a szociálpolitika pedig elmehet a búsba. A nagy szavak után (a jövőnk a gyermekek stb.) semmi sem történik.
A családgondozói munka nem a legkeresettebb szakmák közé tartozik, és nem sok köszönettel jár. A kiégés évek alatt szinte biztosra vehető, főleg akkor, ha a környezetében sincsen olyan szakember, aki tudna neki segíteni. Nem is csoda a nagy fluktuáció...
Itt van mögöttünk közel 11 év a Gyermekvédelmi törvény elfogadása óta, és azért az eredményességtől (ami az alapellátást illeti) aránylag messze vagyunk, igaz, legalább a gyermekjóléti szolgálatok működnek a településeken. Ha működnek. Ez alatt az évtized alatt már felnőtt egy generáció, jön a következő, és a mai elég nehéz időkben sincsen olyan támasza a családoknak és gyerekeknek, akik megfelelő módon tudják támogatni őket. Már ami a heti 40 órát illeti. Vagy húszat, vagy tízet...
Utolsó kommentek