A történet eddig, és ami még várható: 

1. A kormány előkészítette,
2. a parlament elfogadta (2009. május 25.),
3. a Köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte (2009. június 11.),
4. a Parlament hétfőn változtatás nélkül újra el fogja fogadni,
5. öt napon belül Sólyom László aláírja, így kihirdeti a törvényt.

A tavaszi parlamenti ülésszak-sorozat egyik epizódja a gyermekgondozási segély (GYES) körül forgott. Egyik főszereplője Sólyom László Köztársasági elnök volt, aki élve ezen jogával megfontolásra visszaküldte az Országgyűlés elnökének a gyermekvédelmi törvény, valamint az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvény javaslatot.

A jogszabály szerint (többek között) a GYES jogosultsági idejét három évről kettő évre csökkentené a jogalkotó. Ahogyan az Elnök Úr írja, „A GYES jogosultsági idejének evvel a csökkentésével nem értek egyet, a következő indok alapján”. Lássuk, hogy mivel érvel Sólyom László.

1, A Köztársasági elnök egyetért a kormány azon céljával, hogy az anyák munkaerőpiaci re-integrációját segíteni kell (mivel így is alacsonyabb Magyarországon a nők foglalkoztatottsága az EU-s átlagnál), azonban azzal nem ért egyet, hogy attól az anyától is megvonják a támogatást, aki mindenképpen szeretne a gyermekével otthon maradni a gyermek 3 éves koráig, hiszen így a Törvény aránytalanul súlyos áldozatot követel meg a szülőtől.  A kormányzati intézkedések akkor tudnának igazán hatékonyak lenni, és akkor szolgálják a kisgyermekes anyák és a gyermekek érdekeit, ha a munkába való visszatérést nem kikényszeríteni próbálják, hanem pozitívan ösztönzik

2, A második pontban a szociális ellátórendszerek kerülnek előtérbe. Az alacsony gyermekvállalási hajlandóság és a jelenlegi termékenységi ráta a lakosság elöregedéséhez vezet (ami pedig a nyugdíjrendszer finanszírozási problémáit okozza). Kutatásokra hivatkozva írja le Sólyom László, hogy a pénzbeli juttatások növelik a gyermekvállalási hajlandóság, valamint azokban az országokban (Pl. Franciaország), ahol a(z) - EU-s átlaghoz képest - nemzeti össztermék jelentősebb hányadát fordítják a családok támogatására, ott magasabb termékenységi mutatóval rendelkeznek. „Nehezen vitatható végül az is, hogy az ellátások csökkentése, de még inkább a többszöri változásokból eredő bizonytalanság negatívan hat a gyermekvállalásra. Mindebből álláspontom szerint az következik, hogy az anyák munkaerőpiaci re-integrációjának legitim célját a Törvény 55. § (3) bekezdése olyan eszközzel kívánja elérni, mely a társadalmunk számára fontos más érdekkel ütközik, amennyiben alkalmas arra, hogy az amúgy is alacsony gyermekvállalási hajlandóságot tovább csökkentse.”

A Franciaország és Hollandia jó példának mutatkozik, hiszen ott sem az ellátások időtartama volt a döntő, hanem az adórendszerbeli ösztönzők, a napközbeni ellátások, a részmunkaidős munkavállalás, és a távmunka együttes megléte sikerrel ösztönözte az anyákat arra, hogy a gyermekvállalási kedv csökkenése nélkül tudjanak részmunkaidőben munkát vállalni. A Köztársasági elnök szerint a részmunkaidős munkavállalás mindenképpen ösztönző hatású lenne az anyák számára, mivel így gyermekével is tud lenni, és egyúttal a munkaerőpiacon is megjelenik. Azonban - szemben Hollandiával - Magyarországon jelenleg az összes foglalkoztatott nő 5%-a dolgozik részmunkaidőben, vagyis az ilyen formájú foglalkoztatásra komoly, kielégítetlen igény van (...).  Emellett döntő jelentőségű lehet a bölcsődei férőhelyek, vagy egyéb napközbeni ellátás lehetőségek száma, illetve olyan finanszírozási konstrukciók, melyekkel az állam ösztönzi, hogy ilyen jellegű intézmények közösségi alapon is alakuljanak és működjenek.

3, (...) A gyermek fejlődését leginkább előmozdító megoldás családonként különböző lehet, egységes szabály nem állapítható meg - írja a Köztársasági elnök. Itt három példát hoz Sólyom László a két évesnél idősebb gyermekekre vonatkoztatva.

• Amikor a gyermek egész nap valamilyen nappali ellátásban vesz részt, és emellett az anya 8 órában dolgozik,
• amikor a gyermek egész nap az anyával van (és ezt önként vállalja, nem a körülmények nyomására cselekszik így),
• amikor az anya részmunkaidős munkát vállal.

Ebből viszont ismét csak a pozitív ösztönzés, és nem a kivételt nem ismerő kényszerítő szabályozás szükségessége adódik. Ha a jogalkotó a különféle intézkedésekkel – napközbeni ellátási lehetőségek bővítése, a távmunka vagy a részmunkaidős munkavállalás lehetővé tétele – pozitívan ösztönzi az anyákat a munkába állásra, az anyák a meggyőződésüknek, az élethelyzetüknek és gyermekük érdekének legmegfelelőbb megoldást választhatják.

4, Az Elnök Úr megítélése szerint is a Törvény ezen passzusa az anyák foglalkoztatottságának növelését szeretné elérni. Azonban felhívja a figyelmet, hogy azok az anyák tudnak visszatérni a munkába, akiknek a szülés előtt is volt munkája. Ők az első két évben gyermekgondozási díjban részesültek, így akik otthon maradnának a gyermekkel a 3. életév betöltéséig, nagy anyagi veszteséget szenvednének el a paragrafusban foglaltak által. Nehéz feltételezni, hogy ezek az anyák vállalnák az anyagi áldozatot, ha megfelelő munkalehetőség áll rendelkezésre, és emellett nincsen nyomós okuk az otthonmaradásra. Ez a nyomós ok pedig az, hogy ebben a gyermek későbbi élete számára oly fontos életkorban szeretnének gyermekükkel együtt maradni.

***

Zanzásítva így szól a levél, melyben finoman kéri a tisztelt Országgyűlést, hogy a jogosultsági idő csökkentése nélkül fogadják el újra a Törvényt. Egyébként abban már akkor biztos voltam, hogy úgy fogja majd elfogadni a Parlament a jogszabályt, hogy azon nem fog változtatni, mikor Sólyom László megfontolásra visszaküldte az irományt. Várható volt.

Én személy szerint egyetértek a Köztársasági elnök indoklásával, hiszen a kormány nem sokat tesz sem a részmunkaidős munkavállalás elterjedéséért, sem pedig a gyermekek napközbeni ellátásának bővítéséért. Persze, halljuk, hogy majd lesz 15 ezer bölcsis meg 30 ezer ovis új férőhely, meg de jó lesz az integrált óvoda (a bölcsődével), és lesz sok családi napközi, meg egyéb alternatív napközbeni ellátás. Hát nem. A bölcsődék és óvodák fenntartása így is nagy nehézséget okoz a fenntartó önkormányzatoknak, a civileket pedig éppen az önkormányzatok szorítják ki a feladatellátás köréből. Az állam bácsi pedig annyira segíti a családi napközik elterjedését, hogy aki szociális vállalkozási engedéllyel, vagy vállalkozóként szeretne ilyen ellátást létesíteni, annak a normatíva 30%-át adja csupán, és aki alapítványi formában csinálja annak is mindenképpen csak akkor rentábilis a biznisz, ha ellátási szerződést köt az önkormányzattal, és az plusz pénzzel támogatja az ellátást.

Azt nagyon jól látja Sólyom László, hogy akinek a szülés előtt volt munkája, ők a legtöbb esetben a gyermek kettő éves kora után visszamennek a munkahelyükre (ha megvan még a munkahely, és ha nem szemétkedik a munkáltató). Magyarországon éppen a legnagyobb probléma az alacsony foglalkoztatási ráta (57% körül), és emellett semmi olyan munkavállalási, munkahely teremtési programot nem látok, mely segítené a szülőket a munka világába történő visszatérésben.

Amennyiben megvan a lehetőség, akkor a szülők valóban a legmegfelelőbb megoldást fogják választani a maguk és a gyermekük számára, de ennek önálló döntésnek kell lennie, és nem kényszernek.

Egy év múlva meglátjuk, hogy mennyi gyermeket terveztek úgy, hogy ne essenek bele a csökkentett idejű támogatásba, és három év múlva meglátjuk, hogy milyen programmal/ programokkal rendelkezik a kormány az anyák munkaerőpiaci visszatérésének segítése érdekében.

(Sólyom László Szili Katalinnak írt levele itt olvasható.

A kép forrása itt található.)