Az alábbi írásom a vastagbőrön jelent meg még januárban.
- Mi a családon belüli erőszak egyetlen ellenszere?
- Ha az asszony verhetetlen a konyhában.
(balnavicc.blog.hu)
A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvény a jogalkotók elképzelése szerint 2009. június 1-jén lép majd hatályba. (Egyébként 2008. szeptember 22-én nyújtotta be hat SZDSZ-es képviselő a javaslatot, majd az őszi ülésidőszak utolsó napján, a 2008. december 15-én fogadta el azt az Országgyűlés 374 igennel és 4 tartózkodással.)
Azonban az elfogadott jogszabályt a köztársasági elnök előzetes normakontrollra megküldte az Alkotmány Bíróságnak, mert – indoklása szerint - a törvény egyes része összeütközik többek között az alkotmányban foglalt olyan alapjogokkal, mint a mozgásszabadság és a tartózkodási hely szabad megválasztása, valamint olyan tág fogalmat használ a bántalmazás és a bántalmazó alanyaira az előterjesztő, mint például az együttélés nélkül bensőséges kapcsolatban álló személy a kapcsolat fennállása alatt vagy után. Ahogyan átolvastam a jogszabályt, nekem az is szembe tűnt, hogy egy kis kivétellel a tervezet csak is a fizikai bántalmazással foglalkozik, és egyúttal eléggé a férfiakra hegyezték ki azt.
Az előzőt meghagyom az alkotmányjogászoknak, én az utóbbiról szeretnék írni.
Az egész írásnak az apropója, hogy az SZDSZ-es Sándor Klára ellentámadásba lendült a Sólyom László cselekedete miatt, és napokig Ő folyt a médiából, hogy ez tűrhetetlen dolog. Ebben a rövid, pár perces beszélgetésben éppen azt ecseteli a Napkeltében a képviselő asszony, hogy a családon belüli erőszak elkövetői 95 %-ban férfiak (sic!). Az elmúlt napokban (amikor el kezdtem írni eme szösszenetet) több helyen is hallottam és láttam a képviselő asszonnyal készített riportokat, és elég demagóg módon mondta és mondja azóta is a hülyeségeit. Sajnálatomra, egyszer Dr. Herczog Mária is vele együtt hasonlóan nyilatkozott a Tv2-nek. Ez elég elkeserítő volt számomra, hiszen a szociológus asszony nagyon is tisztában van a családon belüli erőszak elkövetőinek arányával, valamint azzal, hogy a lelki/pszichológiai terrort leginkább a nők alkalmazzák.
És hogy miért a férfiak a családon belüli erőszak elkövetői, és miért lehet arra következtetni, hogy kifejezetten a férfiakra szabták a jogszabályt? Ahogyan az általános indoklásban írják az előterjesztők, Ők egyeztettek az érintett szervezetekkel, hatóságokkal. Én személy szerint nem találkoztam semmilyen véleményezést kérő levéllel vagy javaslattal (ámbár ez semmit sem jelent), azonban külön kiemelik a NANE és PATENT Egyesületeket, akik gondolom nem csekély módon részesei a jogszabály megalkotásának. A két egyesület pedig nem arról híres, hogy egyenlő módon kezelné a családon belüli erőszak áldozatait, mert szerintük a bántalmazást kizárólag férfiak követik el. Feminista nőegyletek...
De ha már a fizikai bántalmazásról beszélünk, akkor nézzünk pár kutatási eredményt:
1. Táblázat Egy év alatt elkövetett erőszakos aktusok (Forrás: Staruss és Gelles 1990)
A párok százaléka | Ezer főre eső éves átlag | Az áldozatok száma | |
A férj által elkövetett valamennyi erőszak | 11 % | 116 % | 6 250 000 |
A férj által elkövetett súlyos erőszak | 3 % | 34 % | 1 800 000 |
Az asszony által elkövetett valamennyi erőszak | 12 % | 124 % | 6 800 000 |
Az asszony által elkövetett súlyos erőszak | 4 % | 48 % | 2 600 000 |
A fenti felmérés természetesen az USÁ-ban készült. Most pedig nézzük, hogy milyen más eredmények születtek még:
„(…) 1994-ben Michelle Carrado és munkatársai 1800 férfit és asszonyt interjúvoltak meg heteroszexuális partnerükről. Míg a férfiaknak 11%-a, nőknek csak 5%-a állította, hogy partnerük fizikailag bántalmazta őket, a lökdösődéstől kezdve a verésen át egészen a megkéselésig, és a férfiak 5%-a számolt be arról, hogy két vagy több erőszakos aktus áldozata volt működő párkapcsolatában, míg a nőknek csupán 1%-a referált így. A kutatás során a férfiaknak
A következő táblázatban először az utolsó sort érdemes nézni, majd a hozzá tartozó oszlopot.
2. Táblázat Férfiak és nők agresszív aktusainak gyakorisága (O'Leary és munkatársai, 1989)
Esemény | Házasság előtt Férfi - Nő | 18 hónap együttélés után Férfi - Nő | 20 hónap együttélés után Férfi - Nő | |||
Megdobja valamivel partnerét | 6,8 % | 12,6 % | 8,1 % | 14,2 % | 7,3 % | 14, 2 % |
Meglöki, megragadja, eltaszítja | 27,5 % | 32,8 % | 18,9 % | 28,1 % | 21,4 % | 22,9 % |
Pofonüti | 7,7 % | 20,7 % | 6,2 % | 15,8 % | 5,7 % | 10,7 % |
Megrúgja, harapja vagy ököllel üti | 3,4 % | 12,6 % | 3,9 % | 10,8 % | 2,7 % | 7,6 % |
Megveri | 0,0 % | 1,1 % | 0,8 % | 0,8 % | 0,4 % | 1,1 % |
Késsel vagy fegyverrel fenyegeti | 0,0 | 0,0 % | 0,0 % | 0,8 % | 0,4 % | 1,5 % |
Összesen | 31,2 % | 44,4% | 26,8 % | 35,9 % | 24,6 % | 32,2 % |
Érdekes táblázat, ugye? Ha nézegetjük a százalékokat, akkor szembetűnik, hogy a nők 8-13 %-kal több agresszív aktust követnek el a férfiak ellen. Mivel az aktusok száma a házasságban eltöltött idővel nő, így azt tudom ajánlani, hogy minimum 20 hónapos együttléttel kezdjétek a párkapcsolatot.
Ezen túl még számos vizsgálat bizonyítja, hogy a férfi irányába történő agresszió, bántalmazás a leggyakoribb. Ezt úgy kell érteni, hogy a férfi a férfi és a nő a férfi irányába gyakrabban fordul elő erőszakos aktus, mintha a bántalmazás elviselője nő lenne. Ebből az (is) következik többek között, hogy a nő gyakrabban bántalmazza a fiú gyermekét, mint a lány gyermekét.
***
Pár gondolat még a bensőséges kapcsolatról. Mit jelenthez ez a jogalkotó szándéka szerint? Hogyan mérik azt objektívan, hogy mi a bensőséges kapcsolat? Mert a bejegyzett élettársi kapcsolatnál, és a házasságnál van arról papír, hogy valamilyen formában kapcsolat áll fenn – egyelőre – nő és férfi között. Ám akkor, ha egy pár 2 hónapig együtt jár, majd szakítanak, és az egyik fél (nyilván a férfi) állandóan hívogatja a másikat, hogy béküljenek ki, akkor az már e törvény alkalmazásában is zaklatásnak minősül. A zaklatás egyébként 2009. január 1-jétől került be a Büntető törvénykönyvbe, és például a fenti tényállásnál valósul meg, hogyha telekommunikációs, vagy egyéb adatátviteli eszközön keresztül rendszeresen, vagy tartósan próbál (nyilván a férfi) az exe lelkére hatni. Vagy akkor is fennáll a zaklatás, ha a párunk nagyon akar moziba menni, mi meg nem, és emiatt napokig nyaggat minket? Ez majd a jogalkalmazás során kiderül.
És hogyan működne a távoltartás intézménye? Csak a legegyszerűbb folyamatot mutatom be.
Érkezik egy bejelentés a bántalmazótól vagy a bántalmazott hozzátartozójától a rendőrséghez. A rendőr kimegy a helyszínre, és amennyiben a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszak helyszínéből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és egymáshoz való viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni, akkor helyszínen, de a bejelentéstől számítva 12 órán belül ideiglenes megelőző távoltartást rendel el határozatban, melyet egyidejűleg megküld az illetékes bíróságnak. A határozatban foglalt döntés azonnal végrehajtható, és olyan pontok is kerülhetnek megfogalmazásra benne, mint a szülői felügyeleti jog, valamint a kapcsolattartási jog szünetelése, természetes a közösen használt ingatlan elhagyása, a határozatban megjelölt egyéb személlyel is tilos kapcsolatba lépni. A határozat tartalmazza még továbbá, hogy a távoltartás a bántalmazó más jogszabály, vagy szerződés szerinti kötelezettség alapján fennálló tartási, valamint a bántalmazottal közösen használt ingatlan fenntartására vonatkozó kötelezettségeit nem érinti. A rendőrség az ideiglenes távoltartást 72 órára rendeli el.
A bíróság a határozat kézbesítésétől számított 3 napon belül felülvizsgálja a döntést. A megelőző távoltartás elrendeléséről a bíróság nemperes eljárásban dönt. A hivatalból indult eljárás során megkísérli a bíróság a felek meghallgatását, de a döntésnek nem akadálya, ha egyik fél sem jelenik meg a bíróság előtt. A megelőző távoltartást a bíróság akkor rendeli el, ha az összes körülményből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. A bíróság a megelőző távoltarást legfeljebb 30 napra rendelheti el.
Az intézményi háttere abból áll az egész távoltartásnak, hogy létrejön majd valamiféle családvédelmi koordinációért felelős szerv, akik felé jelzéssel lehet élni különböző szerveknek (gyermekjóléti szolgálat, családsegítő, közoktatási intézmény, rendőrség, bíróság, ügyészség, áldozatsegítéssel foglalkozó szervek stb.). Ez a csodás, ámde homályos szerv fogja majd meghallgatni a feleket, és tanácsokat osztogatni. Aztán pedig a családvédelmi koordinációért felelős szerv az eljárásáról és a feltárt tényekről haladéktalanul tájékoztatja a rendőrséget.
Ami még ide kívánkozik, a határozatot a rendőrség, megküldi az illetékes családsegítőnek, illetve a gyermekjóléti szolgálatnak, ha a háztartásban kiskorú is él. Aztán ez a két (vagy csak az egyik, de szerintem az esetek 90%-ban mindkettő) szolgálat 24 órán belül felkeresi a bántalmazottat és a bántalmazót. A bántalmazottat (ugye a nőt) nem lesz nehéz, azonban hol fogják megtalálni a bántalmazót, a férfit? A bántalmazóval csupán annyit közölnek, hogy mit nem tehet, és hogy hol van a lakhelyéhez legközelebb eső éjszakai szállást nyújtó intézmény és mi az igénybevételi lehetősége a szállásnak. Aki egy kicsit is konyít a szociális ellátásokhoz, akkor az tudja, hogy 1) nagyon kevés ilyen intézmény van, 2) az engedélyében szereplő férőhelyszámát nem nagyon lépheti túl, valamint a harmadik, hogy milyen tárgyi feltételek is állnak rendelkezésre ezeken a helyeken. Ja igen, és hogyan fog munkába járni a bántalmazó 30 napon keresztül?
Ezzel szemben a bántalmazott kap felvilágosítást az áldozatsegítő, a szociális és jogi segítségnyújtó szervezetekről és intézményekről, valamint a civil segítő szervezetekről, továbbá a rendelkezésre álló pénzbeli segítségnyújtási lehetőségekről.
Egyébként ez nagyon helyes, teszem hozzá.
Zárszóként még megemlítem, hogy a családon belüli erőszak elleni küzdelem 2003-ban, egy ORFK Intézkedéssel elkezdődött. Igaz, hogy ez elsősorban a gyermekbántalmazáshoz köthető, de az elmúlt évek tapasztalati azt mutatják, hogy volt értelme az utasításnak. Ezáltal több veszélyeztetett gyermek került be a (sajnos) nem igazán jól működő gyermekvédelem rendszerébe. Feljelentés (szintén sajnos) elég kevés esetben született és születik családon belüli erőszak miatt, melyet vagy a rendőrség nyomozati szakában visszavon a bántalmazott (a nő), vagy az ügyészség kaszálja el azt a pár ügyet, ami hozzájuk felkerül.
Az én álláspontom természetesen az, hogy mindenképpen szükség van valamilyen jogszabályra, mely valahogyan visszaszorítja a családon belüli erőszakot. De ehhez koplexen, rendszer-szerűen kell gondolkozni, és szükséges a szociális- és gyermekvédelmi ellátó rendszer, a közoktatási intézmények és minden más kapcsolódó ágazat megerősítése, és nem csak ad hoc jellegű ötletelés.
És hogy mi az én véleményem? Csak egyet tudok mondani, amit nagymamám is tanácsolt:
„A lényeg az, hogy Te is rendes legyél, és Ő is rendes legyen”
(forrás: Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak, Saxum Kiadó Bt., 2006.)
Utolsó kommentek